Az első könyv W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete című könyv volt, ami már fél éve csücsül a polcomon. Az elmúlt hetekben már apukám mondogatta, hogy meg kéne nézni a filmet, de amikor sor kerülhetett volna rá augusztus 6-án vasárnap, akkor mindenki beájult délután....múlt vasárnap szintén nem jött össze, de nem is bánkódtam miatta, mert előtte mindenképp szerettem volna a könyvet elolvasni. Most meg már Hópárduc-tól megkaptam DVD-n is, úgyhogy ez volt az utolsó löket, hogy belevágjak.
Mondanom sem kell, hogy alig több, mint 24 óra alatt "felfaltam", ezzel jelentősen túllépve a kitűzött napi 170 oldalas célt. Első nekifutásra 255 oldal lett hétfő estig, majd kedden délután be is fejeztem, és nekiálltam a következő kiszemelt "áldozatomnak", amely Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény című könyve. Tettem mindezt ilyen hangulatos ebédelés közben az erkélyen. :) (Na jó, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nagyjából 5 percet bírtam a tűző napon, aztán bevonultam az árnyékos lakásba. :D )
A második könyvvel már lassabban haladok, mert tegnap, a második napon egy régi hobbimnak hódoltam, amire mostanság nem nagyon volt időm/kedvem/lehetőségem (az albérletben lévő gázsütőt nem szeretem, így itt nem nagyon sütögetek). Sógorom vágya volt, hogy a család által nagyon kedvelt almás-rácsos sütimet süssem meg, de ne almával, hanem baracklekvárral és darált dióval töltve. Mivel anyuék úgyis épp elutaztak, és csak a nagymamám használja a konyhájukat, így tegnap ellátogattam hozzá, és megsütöttem az óhajtott sütit, közben pedig jót beszélgettem a nagyival.
Ennek okán csak az oda-vissza buszozás közben tudtam olvasni, de ekkor is csak pár oldalig jutottam, mert van egy olyan jó tulajdonságom, hogy bárhol-bármikor képes vagyok aludni egy jót :D Na nem ennyire unalmas ám a könyv, nem azért aludtam el közben... Mondjuk elmaradásom nem volt, mert tegnap még csak az első könyvet kellett mindenképpen befejeznem ahhoz, hogy lépést tartsak.
Ma viszont már egyértelműen az Árnyalatnyi remény a soros, el is vittem magammal a mára betervezett strandolásra a Lupa-tóhoz. Haladni itt sem sikerült vele olyan sokat, mert a Vőlegényem és egy kedves ismerőse is velem voltak, nyilván inkább velük beszélgettem. A víz is nagyon kellemes volt, és a nap is pont annyira "égetett", hogy még jólesett napozni. Olvasás nélkül.
Összességében a könyv 57. oldalánál tartok a 352-ből, de még hosszú az este, és holnap nincs különösebb program a délelőtti munkán kívül, úgyhogy van esély rá, hogy behozom ezt a kis lemaradást, és lépést tartok az ütemtervvel.
A "sorstársaknak" is kitartást! :) Menni fog, és milyen jó érzés lesz majd, hogy így belehúztunk! :)
A "sorstársaknak" is kitartást! :) Menni fog, és milyen jó érzés lesz majd, hogy így belehúztunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése