Régebben még említettem, hogy megpróbálkoztam elsajátítani a kötés tudományát, de csúfos kudarcba és érdektelenségbe fulladt. A megkezdett sálamat eluntam, és végül anyu fejezte be, én pedig inkább megtanultam horgolni és ebbe a technikába ástam bele magam. Egy idő után azonban megszólalt egy hang bennem, hogy azért mégis meg kéne próbálkozni azzal a kötéssel. Olyan gyönyörű dolgokat látok a Gombolydás csoportban, Instagramon, Pinteresten, különben is annyi mindent meg tudtam már tanulni, ez sem foghat ki rajtam.....hát addig-meddig nézegettem a tutorial videokat az interneten, és addig zaklattam anyut is, hogy csodák csodájára sikerrel jártam. :)
Ráadásul pont ebben az időszakban jelent meg zsinórban az összes általam kedvelt kötős-horgolós újság aktuális negyedévi száma, így rögtön ki is választottam egy "roppant könnyű" csipkemintás, ejtett vállú, rövidített soros vállkialakítással készülő pulcsit.
Némi kutatómunka után rá is találtam a megfelelő fonalra, meglátogattam a budapesti Gombolyda üzletét, és bevásároltam a Fibra Natura Bamboo Jazz 210-es homokszínű árnyalatából.
Azonnal nekiálltam, és lelkesen dolgoztam a pulcsi hátán. Sajnos február végén - március elején 1 hétre betegszabadságra kényszerültem, azonban ez pont kapóra jött, és ez alatt az 1 hét alatt be is fejeztem a pulcsi hátát. :)
Az eleje már lassabban haladt, mert időközben visszaálltam a munkába, illetve - szokásomhoz híven - mivel megtanultam egy új technikát, azonnal mindenféle módon szerettem volna kipróbálni, és így belekezdtem még egy csomó minden másba....de azért szép lassan haladgattam és a végére értem ennek a résznek is. :)
Nem volt más hátra, jöhettek az ujjak. Anyukám tanácsára egy kötőtűre szedtem fel mind a két ujját, így egyszerre haladtam mind a kettővel. Így elég lassúnak tűnt a folyamat, de amíg szaporítani kellett a sorok szélén, addig ezzel a metódussal dolgoztam. Amikor már csak egyenes szélekkel kellett az ujjak hosszát növelnem, akkor külön tűre szedtem őket, és így némi macerától is megkíméltem magam, mert nem gubancolódott össze állandóan a két gombolyag.
Aztán elérkezett a várva várt pillanat pénteken (2017.08.25.), amikor elkészült a pulcsim összes része. Ennek örömére gyorsan porszívóztam is egyet, hogy ne a szöszös-macskaszőrös szőnyeget lássátok viszont a fényképeken :D (merthogy nálunk volt vasárnaptól csütörtökig a "cica-keresztfiunk, Safi, a brit rövidszőrű ex-kandúr drágaság :D )
Szombaton nekiálltam a részek összehorgolásának, ami csak azért lehetett olyan hatékony, mert
1., a péntek esti 10 éves érettségi osztálytalálkozón elfogyasztott 4, azaz négy pohár Tequila Sunrise koktél csak minimális másnaposságot okozott - ezt egy nagy adag kávé elég gyorsan orvosolta
2., semmilyen házimunka nem várt rám, se semmilyen program, így erre szánhattam az egész napot.
Este azért ellátogattunk anyós-apósjelölthöz, így az utolsó simításokat ott végeztem el a pulcsin, és hiába voltak rosszak a fényviszonyok, nem bírtam ki, hogy ne örökítsem meg azonnal a végeredményt :)
Sajnos a szőnyegük színe is nagyon hasonló a pulcsim színéhez, így extra nehéz volt normális fotót készíteni - nem is igazán sikerült.....na de ma! :)
Ugyebár vasárnap lévén délelőtt a templomban voltam, aztán a szüleimhez mentem ebédre, ahol Tesókám megörökítette rajtam, nappali fénynél, a kerti hintánál az elkészült remekművemet. :) A fejemen talán látszik, hogy a 39 fokos kánikula nem épp arra való, hogy egy meleg bambuszpulcsiban pózoljak, de nem okozott maradandó károsodást a művelet se nekem, se a pulcsinak. :)
Szóval itt a mese, fuss el véle....fogadjátok szeretettel az első kötött pulcsimat:
Szóval itt a mese, fuss el véle....fogadjátok szeretettel az első kötött pulcsimat:
Természetesen haladok tovább a többi félkész ruhadarabbal, úgyhogy nem maradtok újdonságok nélkül! :)
